Itt volt nyakunkon a sulis bál miden meg volt kivéve a partnerem.
Tesóm csodálatos ötlete volt hogy mi lenne ha a barátnője tesójával mennék.
Hát nem állt szándékomba de a bál előtti este szinte be esett a srác a küszöbön.
Az ajtó nagyot csapódott mögötte én meg kerek szemekkel néztem rá.
-Tesóm lökött be?-kérdeztem homlokom ráncolva.
--Ige.-ezzel leült mellém.
-Tudod azt kellett volna mondanom hogy nem de nem hazudok neked.-
Erre elmosolyodtam aranyos volt.
-Tudod mit menyünk együtt a bálba.-összenéztünk és elmosolyodtunk.
-Remek egy év után jobban megismerjük egymást. Ígérem jól fogod érezni magad.-mondta lelkesen.
Nem tudom mitől lett ilyen jó kedve de legyen.
Másnap tesóm elment a párjáért fél órával később pedig a mi ajtónknál Calum csengetett.
Én nyitottam ajtót a fiúnak.
-Csinos vagy- hebegte.
-Köszönöm-jöttem picit zavarba.
A bálba sétálva jól elbeszélgettünk bent pedig leültünk én meg nagyot sóhajtottam.
-Én nem tudok táncolni-motyogta.
Ránéztem megfogtam kezét és kimentünk a suli kertjéhez.
-Nemértettem bent mit mondtál hangos a zene.-pislogtam rá.
-Hogy nem tudok táncolni.-sütötte le szemét.
-Hé én sem vagyok nagy táncos-simogattam meg lapockáját.
-Sétálunk?-olyan aranyosan kérdezte így bólogattam.
Bár sejtettem hogy ilyen cipőben elég rossz lesz.
A sulinak volt egy egész nagy parkja ott sétálgattunk.
Egy kis idő után fájni kezdett a lábam.
-Ne haragudj de ez a cipő nem alkalmas arra hogy tovább mennyek benne, de.-fogtam levettem a cipőm.
-Így akarsz jönni?-nézett boci szemekkel.
-Miért hogyan?-sunyi mosoly ült arcára és hirtelen a hátára kapott.
-Erősen kapaszkodsz?-kérdezte remegő hangon.
-Igen.-Erre elkezdet futni, én halkan felsikítottam és elestünk a fűben.
Nevettünk majd kicsit később észhez kaptunk.
Ő rajtam feküdt félig én meg alatta így értünk földet.
Egymás szemét fürkésztük és utána már csak arra emlékszem hogy megcsókolt.
Válla fölött egy pillanatig láttam a teli holdat majd élveztem a pillanatot.
